Egy korszak emlékének...Bárhol is legyek, bárhol is legyél,olthatatlan a szomjúságom, éhezem ésrettentő száraz a levegőde megyek mert menni kell s élekaljasok közt mert élni kell. Sárban fürösztöm a szívem, áztatom egész éjjel, hogyreggelre átvegye a színét…