A falak sápadt fehérjén 
megpihen az árnyék 
s a bútorok is hallgatnak. 

Az álmos és kimondatlan 
szavak elnyújtóznak 
a papíron s nem mozdulnak. 

Játékom a toll, amiből 
hevesen tör elő 
kacskaringózva a beszéd. 

Játékom a csend is, amit 
kedvemre törhetek, 
morzsolhatok ujjaim közt. 

Játékom még a gondolat, 
ez a nyughatatlan 
örök csellengő, szökevény. 

Minden a játékom lehet 
amihez óvó és 
gyengéd szeretettel nyúlok. 

Minden a játékom lehet, 
még az olyasmi is, 
amivel játszani nem lehet. 

Ilyen ez a vidám szoba, 
tele játékokkal 
és ha itt vagy, játékom vagy.