"Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is."
Fény szűrődik ki az ablakodon,
otthon vagy.
A kapuban állok, így csak
elképzelem:
lefekvéshez készülődsz,
a hajad fésülöd.
A kezem ökölbe szorul
és gyorsabban ver a szívem.
Készülök.
Az elfojtott indulatok dübörgésétől
nem hallom a külvilágot.
A kapuban állok, majd a legközönyösebb
pillantás mögül lassan előlép a bosszú.
Felkúszik a falon és beles
az ablakodon.
Beles és önmagával szembesül.
Nézi, ahogy sminkeli magát,
ajkait rúzsozza.
Készül valakihez.
Készül valakihez púderes arccal
a csókos szájú brutalitás.
A kapuban állok.
Vérszagot érzek...
