Tegnap minden félelmemet
zsebre vágtam és elindultam,
hogy halálra ijesszem az estét.
Ezt a néma, alaktalan rejtélyt,
amiben bármi megbújhat.
Ezt a néma, alaktalan rejtélyt,
amibe sokszor a legaljasabb szándék furakszik.
Sokáig próbálkoztam.
Törött sörösüveget kaptam fel
és azzal hadonásztam.
Meglepetésszerűen zajt csaptam,
kukákat rugdostam és borítottam.
Bizonyos időközönként
váratlanul felordítottam.
Hosszú órák eredménytelensége után
az egyik sarkon egy rémálmom kaptam elő
de az izgalomtól kiejtettem a kezemből.
Véres hajcsomók, borotvaéles fogak,
leszakadt végtagok hulltak szerteszét.
Elsápadtam, lassan hátrálni kezdtem
majd üvöltve rohantam hazáig.
