lebegnek az otthontalanságban
az ajkaimról világgá ment
elárvultan szédelgő szavak
sehol egy rés
sehol egy ajtó vagy egy ablak
valami dohos pinceszag lehet a szívemben
nyelvem helyén penge
ismét nem értem az egyenletes dobogás miértjét
nem is dobog
vonaglik
két megkövült mondat fülemben
az első és az utolsó
a színek egyre kedvetlenebbek
a fogyó hold egyre fakóbb
kihez és hová kérdi egy hang
dörömbölve mélyről
válasz nincs
árnyékom is elhagy
halványodom
talán valaki elindul felém
nem is olyan régről
