Huszka Nórinak
A kéket keveri el épp.
Feszült csend van, alkotás.
Órák óta görcsben a kéz.
Néma ecsetsuhanás.
Riadtan tekint fel rám
de én nem mozdulhatok,
csak úgy, ahogyan eddig:
körbe-körbe vánszorgok.
Rongyos, szakadt ruhában áll.
Félregombolt, festékes
ingjén munkája piszka.
Alakul a kép. Ébred.
Csapzott haja szemébe lóg,
oda nyúlni is fáradt
de fest tovább. Reggelre
életre hívja a vásznat.
