Lassan kopok lépteim után,
a szél cirógat, vakar.
Cifra ablakok alá fekszem
és a langyos meleg betakar.
Fent az égen... Rég megírták már,
nincs semmi tartalékba.
A kék, az arany, a felhők, mind
az éhes szemek martaléka.
Ha ez a magasságos pompa
egyszer csak felszakadna,
szivárogni kezdene a menny
s becsurogna az otthonokba.
Az emberek leborulnának
és kérnék térden állva
istent: ruhástul, piszkosan, hadd
fürödjenek a Mennyországban.
