Egy vastagon kirúzsozott késsel
vágom fel a hasadat kedvesem,
lágy mozdulattal mégis érzéssel
hadd lássam belülről ezt a testet.
A melleidtől a köldöködig
váglak fel, sikítasz, vadul reszketsz,
falfehérré sápadsz, véred ömlik
gyötrelmes, vad játék ez, hogy szeretsz.
Fájdalmad lenyűgöz, fürdök benne
akár egy kisgyerek anyja meleg,
kedves szavaiban, a véred kedves
éppilyen meleg mint a szerelmem.
Arcod és körmeid is kifestem
a kín tűzpiros könnycseppjeivel
hiszen szépségedre felesküdtem
szép leszel akkor is ha elvérzel.
Nézem arcod izmait, hogy rezdül
a sok finom vonás, a rémület
mint a villám, szórod szemeidből
ily' tiszta szenvedést csak szív szül meg.
Megkínozlak pusztán törődésből
véreddel rúzsozlak, te elájulsz
én beléd döföm a kést önzésből
tudom, álmodban úgyis elárulsz.
