Árva gyermek,
tudom, nem születtél volna meg
magadtól.
Tükörsima lelkeden
már egy mély lélegzet is
karistol.
Áttetsző vagy a világnak,
szinte láthatatlan és mégis
mennyire törékeny.
Az átlagosnak fel se tűnő,
várt fordulat
egy regényben.
Lépteid nem érezni,
súlyod nem súly.
Mi megfogható belőled:
csak a csont és a hús.
Minden, ami történik
csak látszólagos felfordulás.
Létezésed egy vessző,
évezredek óta tartó elbeszélésben
egy pillanatnyi megakadás.
