Ha egyszer megérkezem hozzád
véresen és csupaszon,
zihálva és szív nélkül,
én mindent letagadok.
A nevem, azt, hogy ki vagyok,
azt, hogy ki voltam,
ezerszer feltépett múltam,
letagadlak téged,
akibe most belebotlottam
és kérdő tekinteted
majd lecsorog rólam.
Letagadom egyenként az ujjaim.
Nincs ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez se
és azért a jobb kezemre nézek
mert az szorítod éppen, azt érzed.
Letagadom a testem és annak foglyát,
szökni vágyó lelkem,
letagadok mindent, ami egykor
aktívan élt bennem.
Ha van hozzá gusztusod és késed,
ess nekem, nyúzd le a bőröm,
azt itt hagyom neked a fogason
ha kéred.
Ha egyszer megérkezem hozzád,
csak állunk majd egymással szemben
és én letagadok mindent,
amit csak le lehet.
Arcod, hangod, hajad, a neved.
