Ki a szabadba!
A szabadság őrületétől részegen,
illatokkal takarózni és napfényt enni.
Pohárba gyűjteni a könnyeket
és azzal oltani a szomjúságot.
Minden előzmény és következmény nélkül
üvölteni teli torokból,
bőgni és röhögni felváltva.
Állathangokat utánozni...
Mindenkit vigyorogva
leköpni kézfogás helyett.
Apró bogarakkal
cserélni életet.
Tanulni az állatoktól,
hűséget a kutyáktól.
Négykézláb csúszni-mászni,
azt ismételgetve, hogy: ember.
Meztelenre vetkőzni
és újra megszületni.
Saját magunknak megbocsátani...
Befogadni a múltat,
ezt az átkozott csavargót,
befogadni majd megkínálni
szép szavakkal, meleg tekintettel.
Csendesen beletörődni abba,
hogy a lehullott faleveleket
már nem rakja vissza senki.
Lassan sétálni az avaron
és hallgatni a ropogását.
Akár a csontok.
Megérteni a természet fájdalmát...
Megszólítani, aki nincs
és igazat adni neki.
Otthont találni a semmiben,
hogy többé sose legyünk egyedül.
Érted ezt?
Elfogadni az elfogadhatatlant,
egy utolsót kívánni.
Bevallani kit szeretünk,
utoljára meghalni.
Ki a szabadba, ki emberek!