1.

Ebben a száraz magányban

egyre csak szomjazom.

A fülledt egyedüllétben

magamnak vetkőzöm.

2.

Mióta elmentél,

akárhova lépek

a talpam alatt ropog

a szilánkokra tört csend.

3.

Este elbúcsúztunk

és én fogyni kezdtem

a foszló teljességben.

4.

Szavak.Véresek.

Borotvaéles

hiánytól heges

emlékezések.

Minden ami fáj,

most megosztozik a versszakokon.

5.

A kádban a vízzel együtt

lefolyt vad szeretkezésünk is,

az orgazmus benned rekedt,

az enyém kézzelfogható volt.

Sose hazudik a testem

a tiedben meg vakon bíztam.

6.

Lassan elhervadnak mozdulataink

s apró szirmokként hullanak le nézd csak,

nem nyílnak többé finom tapintások

gyökerestül lett kitépve a szándék.

7.

Felruházlak mindennel

ami számomra szent.

Szavakat aggatok rád,

amiktől megszépülsz.

A te nevedet áldom,

hozzád imádkozom.

Mégis, adjak rád bármit

te csak meztelenül

érzed szabadnak magad.

8.

Nincs olyan, hogy te meg én,

meghízott szótlanságom.

Belenézek a tükörbe

s megvigasztalom magamat.

9.

A régen mozdulatlan,

a most még öntudatlan

Nem bírom feldolgozni a valóságot.

10.

Az idő: börtön. Az idő:

rend.

A hiány: emlék. A hiány:

csend.