Szél hátán felkapaszkodott
üvöltés magasodik a romok fölé.
Fegyverropogás bordái közé
szorult csend fuldokol.
Tiszta kezekre száradt vértől
tapadó ujjak a ravaszon.
Meghalunk mert meghalunk,
a halál lepereg az arcokon.
Alig vonszolja magát,
szinte magatehetetlen
az idő. A felhőkön
gyászfekete, csipkés terítők.
A távcsövön keresztül kémlelt
végzet egyre közelebb. Lassan
közelít vagy hirtelen lecsap.
Meghalunk mert meghalunk.
Testünkben golyó,
szemeinkre makacs álom tapad.
